A quileute indiánok eredete

Az alábbiakban szeretném megosztani veletek a Quileute indiánok eredet-mondáját.

Hosszú, hosszú idővel ezelőtt, Q’waeti’, körbe-utazta a földet, elhelyezte az embereket, és megtanította őket, hogyan nézzenek szembe a jővővel, hogyan viselkedjenek, bármit is hozzon számukra a sors. Például ő tanította meg nekik, hogyan kell házakat építeni.

Egy napon találkozott Hóddal. Hód, aki rettentően fösvény volt,  éppen a kőkését fente. Q’waeti’ megkérdezte Hódot, hogy mit csinál? Erre Hód azt felelte: Fenem a késem, hogy megölhessem Q’waeti’-t. Ekkor Q’waeti elvette tőle a fenőkövet, amin kését élezte, és hozzátapasztotta Hód farkához. Mikor végzett így szólt: Ezentúl  mindig ilyen lesz a farkad, lapos, és a vízben fogsz élni.  A farkaddal fogod csapokodni a vizet, és mikor emberek jönnek, kétségbesetten menekülsz a víz alá.

Egy ezt követő napon, Q’waeti’ találkozott Szarvassal. Szarvas éppen kagylókését élesítgette. ezt látva Q’waeti’ megkérdezte, mi célból élesíti kését? Szarvas erre azt felelte: Meg fogom ölni Q’waeti’-t, azért élesítem késem. Ekkor Q’waeti’ hirtelen megragadta a kagylót, amit Szarvas élesített, és rátapasztotta Szarvas fülére, majd így szólt: Mikor megpillantasz egy embert, félelemtől reszketve fogsz elfutni, majd megállsz és visszanézel távolabbról. A szarvasok azóta, mindig először elrohannak, majd biztonságos távolból visszanéznek az emberre.

Nem sokkal ezután megérkezett a Q’wayi’t’soxk’a folyóhoz. A folyó partján egyetlen embert sem talált. Ekkor fogta magát, és beleköpött a tenyerébe, majd összedörzsölte kezeit a víz fölött. A vízbe hulló ledörzsölt bőrdarabkákból emberek lettek. Q’waeti’ így szólt gyermekeihez: Nektek adom e vidéket,  éljetek békében a folyó mentén. Nevetek pedig legyen: Q’wayi’t’sox. Így született meg a Q’wayi’t’sox, azaz a Kvít indiánok törzse.

Q’waeti’ folytatta útját. Hamarosan megérkezett a Hoh törzs földjére. Elképedve látta, hogy az itt élő emberek, a kezeiken járnak, és lábuk között cipelik a halászhálóikat. Bizony, akkoriban a Hoh törzs tagjai kézen jártak, és úgy is emlegették őket, mint a “fejjel lefelé embereket”. Azóta a “fejjel lefelé emberekről” azt gondolják, hogy ők voltak a legelső emberi lények. Q’waeti’ egyesével megfordította őket és így szólt: A lábaitokat használjátok járásra. Menjetek, és vessétek ki hálóitokat a kezeitekkel, meglátjátok sokkal több lazacot tudtok majd kifogni. Azóta a Hoh törzsbeliek mindig sok lazacot fognak ki.

Vándorlását folytatva élérkezett a Quileute-ok földjére. Körülnézett, de két farkason kívül senkit sem látott. Ezen a vidéken még nem voltak emberek. Úgy döntött a farkasokat változtatja át emberré, amit meg is tett. Természetesen itt is elláta az embereket néhány jótanáccsal: A törzs tagjainak csak egy felesége lehet, 4 vagy 8 feleség csak a törzsfőnököt illeti meg. Mindig bátornak és erősnek kell lennetek, mivel a farkasoktól származtok. Nem számít milyen megpróbáltatásokkal, és kihívásokkal kell szembenéznetek, ezt soha nem feledjétek!

Útjának következő állomása az Ozette (Makah) törzs földje volt. Itt sem látott embereket, csak két kutyát. Úgy döntött őket változtatja emberré. Az újdonsült embereknek, megtanította, hogyan vadásszanak az ördög-halra, és becsüljék  a tengert, tápláló gyümölcseiért, akkor soha nem lesznek éhesek.

Q’waeti’ utoljára a Neah törzs vidékére ment. A Neah törzs tagjai nem tudtak halászni, és állandóan éheztek. Sokan bele is pusztultak az éhségbe. Q’waeti’ megtanította az éhezőknek, hogyan kell halat fogni, és mozgó csónakból horgászni.  A Neah öbölben azóta is bőséges a fogás, és elég élelem jut mindenkinek.

Elhagyva e vidéket, Q’waeti’ folytatta útját a világban, letelepítve az embereket, és megtanítva nekik mindent, amire a túléléshez szükségük volt.

(A legenda ezen verzióját Hallie George, quileute történetmondó mesélte el Manuel Andrade-nek 1930-ban, Quileute Texts című munkájához.)

Róla Papa Halfnite